Erre nincs egyértelmű válasz.
Létezik a bérlő magánélethez való joga, de vele szemben a bérbeadónak is vannak jogai.
A jog szerint semmi sem fekete-fehér, mindig az adott szituációra kell megoldást találni. Emellett, ha rossz szomszédokat fog ki az ember, ők is panaszkodhatnak a kutyaugatásra, vagy éppen egy macska szokásaira, mondjuk, hogy átjárnak a kertjébe a dolgukat végezni.
2016-ban egy bérlő bíróság elé vitte az esetét. Ő egy pónit akart a kertjében tartani. A bérbeadó azzal érvelt, hogy haszonállatok nem tarthatók a bérleményben, a bérlő bebizonyította, hogy a póni házikedvenc is lehet. A póni maradhatott.
Az alapelv: ha a bérleti szerződésben nincs konkrétan kikötve, hogy nem lehet kisállatot tartani, a bérbeadó utólag nem teheti ki valós panaszok hiányában a bérlőt a kisállatával, be kell bizonyítania, hogy az állat problémát okoz másoknak. Viszont nagyon sok szerződésben ma már fixen benne van, hogy kisállat nem vihető a lakásba.
Erre pénzbeli szankciókat is beírnak a szerződésbe. Ha ezt a bérlő aláírja, mert mondjuk nem olvasta végig, vagy nem értette a holland szerződést, akkor már rossz esélyekkel indul a bíróságon.
Hogyan találtunk lakást Hollandiában kutyával?
Első lakásunkat, 15 évvel ezelőtt az akkori párom vette ki, a munkáltatója segítségével.
Én később érkeztem a kutyával, aki akkor 3 hónapos volt. A bérbeadó nem látogatott meg minket, a szomszédok kedvesek voltak, így “megúsztuk”.
Ez az állapot persze nem volt tartható, így másik házat kerestünk. Beregisztráltunk egy ingatlanirodába, ahol konkrétan kutyával is bérbevevető lakást kerestünk. Az akkori lakáshelyzet sokkal jobb volt, mint a mostani, de így is egyetlen házat ajánlottak fel, amit el is fogadtunk, egy hónapnyi extra közvetítői díj fejében.
2019-ben elváltam. Ekkor már jóval rosszabb volt a helyzet a lakáspiacon és a saját anyagi helyzeten miatt sem tudtam nagyon válogatni. Az egyetlen szóbajöhető lakás szerződésében napi 200 eurós büntetés volt kilátásba helyezve, ha állatot viszek a bérleménybe, ami 12 nm2 volt és gyakorlatilag egy studió volt.
Ekkor meg kellett hoznom életem legnehezebb döntését, új gazdát kerestem a két kutyámnak.
Mivel állatmenhelyen dolgoztam, szerencsére ez sikerült is. Az egyik kutya egy menhely közbeiktatásával került új gazdákhoz, a másikat ismerősön keresztül fogadták örökbe.
Ezután 2 másik lakásban laktam, ahol szintén benne volt a szerződésben, hogy nem lehet kisállatot tartani.
Végül egy lakásszövetkezeten keresztül sikerült “lottós” bérlakást szerezni. Ez azt jelenti, hogy a lakást ugyanaz a cég adja ki, aki a szociális bérlakásokat intézi, de piaci tarifával. Ezekbe a lakásokba lehet kisállatot vinni, ha az ember amúgy a többi nagyon konkrét követelménynek megfelel.
Mikor ezt a lakást sikerült kibérelnünk, megbeszéltük az egyik kutyám új gazdájával, hogy a kutyám visszajöhet hozzám. Nagyon hálás voltam az amúgy ismeretlen hölgynek, aki majdnem 3 évig gyakorlatilag vigyázott a kutyámra. Így ő már velünk él, 13 évesen került vissza hozzám.
A másik kutyámmal nem volt ilyen szerencsém. Mivel őt menhelyen kereszül fogadták örökbe, és emiatt papíron is le kellett mondanom róla, az új gazdája, noha felvettem vele a kapcsolatot, sajnos nem áll szóba velem.
Ezt egész életemre sajnálni fogom, hiszen családtagot vesztettem el. Remélem, hogy a történetem segít végiggondolni a lehetőségeket, és mindenki megtalálja azt a lakhatási lehetőséget, amire szüksége van neki, és két- és négylábú családtagjainak is.
Köszönjük ezt a történetet Andrea Szentének aki meg írta történetét számunkra, hogy segíteni tudjunk nektek!