Régebben minden könnyebb volt…
9 évvel ezelőtt szólította a munka Hollandiába a férjemet és 2 évvel később döntöttünk úgy, hogy felszámolva az otthoni életünket, gyerekestől-kutyástól, mi is követjük.
A helyzetünk talán annyiból volt előnyös, hogy a férjem akkor már 2 év óta itt élt és rendelkezett mindenféle szükséges háttérrel és igazolással. Kinéztünk egy várost, ahol élni szerettünk volna.
A szempontjaink között első helyen szerepelt egy reptér relatív közelsége, illetve természetközeli, de azért városias környezet. Felvettük a kapcsolatot a kiszemelt településen több ingatlanközvetítő irodával. Leírtuk, hogy mi az elképzelésünk illetve, hogy 2 kutyánk van, egy benti idős és egy kertben tartott fiatal kutyus.
A sok-sok kiküldött e-mail és telefonos megkeresés ellenére mindössze 1 (!) ingatlanos válaszolt. Egyeztettünk egy napot, amikor kiutazom és akkor megmutatja az összes számba vehető ingatlant. Ez 7 évvel ezelőtt volt, és talán jól mutatja az ingatlanpiac helyzetének változását, hogy 5 címet szervezett le nekünk (+1, de erről később).
A Magyarországon kertben tartott kutyusunk miatt mindenképpen szerettünk volna kertkapcsolatos házat bérelni.
Ekkor ért az első meglepetés: a kert olyan kicsi volt, és holland szokás szerint teljesen le volt térkövezve, hogy én azt hittem, ez egy “terasz” és majd innen nyílik a kert.
De az ingatlanos felvilágosított, hogy ez egy teljesen átlagos sorházi kertméret itt Hollandiában.
Ezek után, úton a második cím felé, meg is beszéltük, hogy, ha minden kert ilyen kicsi és minden kert 2 méter magas, palánkszerű kerítéssel van körbe véve, akkor Milka kutyánk számára most jön a kánaán, mert biztos, hogy benti kutya lesz belőle.
Végignéztük a címeket, majd döntöttünk. Ekkor jött a második meglepetés!
Már éppen írtuk volna alá a szerződést, amikor újra rákérdeztem a kutyákra. Kiderült, hogy az ingatlan ugyan kiadó, de oda kutyát nem vihetünk!
Oké, akkor legyen a második befutó. De sajnos erről is kiderült, hogy kisállattal nem adják ki. Hogy ne húzzam sokáig, elárulom, hogy mind az 5 ingatlanba tilos volt kutyát bevinni.
A mai napig nem tudom, hogy mi nem volt világos a bemutatkozó e-mailünkben, hiszen azt emeltük ki elsőnek, hogy kettő kutyánk is van.
Mindenesetre az ingatlanos nyugtatott, hogy ne aggódjunk, jövő hétre keres még lakásokat. Mondtam, hogy csak ezért utaztam ki, és nem, sajnos nem tudom megoldani, hogy jövő héten is kiutazzak.
Valószínűleg elég feszült lehettem, mert valahogy észbe kapott, hogy lenne még egy ingatlan, a tulajdonosokról tudja, hogy vannak kutyáik.
Mielőtt kimentünk a címre, felhívattam vele a bérbeadót, hogy kérdezzen rá a kutyákra. Kedvező választ kaptunk: jöhetnek a kutyáink is.
Az ingatlan kicsit retro volt az én ízlésemnek, a konyha pedig egyenesen katasztrófális állapotban volt, amit az ingatlanos is szóvá tett a bérbeadónak.
Sikerült megállapodnunk abban, hogy kicseréljük a konyhabútort, felújítunk ezt-azt, és “lelakjuk” az árát.
2 év nyugalom után azonban a főbérlőink vissza akartak költözni az ingatlanba, így újra lakáskeresésbe fogtunk.
A helyzetünk ekkor nem sokat változott: kisgyermekes család + 2 kutya, immár mindkettő benti kutyus. Ugyanúgy ingatlanos segítségét vettük igénybe.
Ekkor már érezhető volt az ingatlanpiacon azóta is tartó változás: mindössze 1 kiadó sorházi lakás volt az egész városban, de szerencsénkre a kutyáink nem voltak kizáró tényezők, így gyorsan meg is állapodtunk.
A eltelt időben megszoktunk a zsebkendőnyi, és teljesen letérkövezett kerteket, de mindkét ház 1 saroknyira feküdt az erdőtől, így bőven van lehetőségünk a kutyákat lefárasztani.
Időközben sajnos az idős kutyusunk itthagyott bennünket. Néhány szomorú év után készen álltunk új kedvencet hozni a családunkba, majd idén tavasszal Magyarországról örökbefogadtunk még egy cukit. Így most hárman vannak, és ennél a létszámnál meg is állunk.
A kezdeti döccenők ellenére még mindig a legjobb megoldásnak az ingatlanközvetítő bevonását tartom. Közösségi oldalon, vagy elsősorban használt cikket árusító oldalon hirdetett ingatlan esetében fenn áll a veszély, hogy kiderül az ingatlanról valami. Például, hogy nem a valódi tulajdonos próbálta kiadni…
Köszönjük ezt a történetet S. T.-nek aki meg írta történetét számunkra, hogy segíteni tudjunk nektek!